A Richter Egészségváros programsorozaton már a kezdetek óta részt vesznek védnökeink, akik nem csupán arcukat és nevüket adják a rendezvényhez, de aktívan részt is vesznek az egyes programokon. Katus Attila és Béres Alexandra például egészséges életmóddal kapcsolatos tippeket adnak, Jaksity Kata és Szily Nóra motivációs és pszichológiai témákban tartanak előadásokat. Radványi Dorottyával az Agora sátor egészség és prevenció témájú beszélgetésein találkozhattok, Zsiros László pedig érdekes természettudományos kísérletekkel vár kicsiket és nagyokat egyaránt a játékos természettudomány állomáson. Rudolf Péter, rendezvényünk fővédnöke pedig a karrier és az egészségtudatosság harmonikus viszonyának kialakításához ad hasznos tippeket, saját tapasztalatain keresztül.

Megkértük őket, hogy most meséljenek a saját egészségükhöz fűződő viszonyukról, a járványhelyzet alatt megélt tapasztalásaikról, magukról.

Mit gondolsz, a járványhelyzet hosszú távon milyen hatással lesz az emberek egészségtudatosságára, preventív szemléletére?

Béres Alexandra: A járványhelyzet nagyon sok tekintetben átgondolásra késztette az embereket. Már most érezhető, hogy a legtöbbeknél sok változást hozott, hiszen az egészség fókuszba kerülésével a fontossági sorrendben előrébb került az egészségtudatosság, melyet már sokszor tettek is követnek.

Jaksity Kata: Azt gondolom, hogy sokakban megfogalmazódott az elmúlt időszakban az, hogy mennyire fontos az egészségük, és hogy ezért tenni is kell. Különösen lényegesnek tartom, hogy éppen a járványhelyzet mutatott rá arra, hogy az egészségbe nemcsak a testi egészség tartozik, hanem a lelki és mentális jóllét is. Azok, akik az elmúlt időszakban ráébredtek erre, és elkezdtek foglalkozni a mentális egészségükkel, és olyan módszereket tanultak, kutattak ki, amelyek segíthetik azt, azok egészen biztosan jobban vészelték át ezt az elmúlt több mint egy évet. A mentális egészséggel foglalkozni ugyanis magával vonzza, hogy a pozitív gondolkodást erősítsék, hogy megtanulják a nehézségek közepette is észrevenni a jót, vagy azt, hogy hogyan fordíthatják a nehézséget, a kudarcot a javukra. Az idei előadásommal én is ebben fogok segíteni az Egészségvárosba látogatóknak.

A másik, amit tapasztaltam, hogy sokan elkezdtek sportolni. Vagy azért, mert a home office miatt nem kellett annyit utazniuk, időt spóroltak meg, és ezt sportolásra fordíthatták, vagy azért, mert a bezártságot, unalmat így akarták legyőzni. A lényeg, hogy ráéreztek, hogy a sport, akár egy intenzív séta milyen pozitív hatással van rájuk testileg, lelkileg, mentálisan.

Katus Attila: Járványügyi szempontból szerintem tudatosabbak leszünk a jövőben. Némi távolságtartás, gyakori kézmosás, kézfertőtlenítés, a köztereken esetleges maszkhasználat bizonyos szituációkban már természetes lesz mindenki számára. Testmozgás tekintetében úgy érzem könnyű elveszíteni a ritmust és nehéz újra felvenni azt, vagyis újra vissza kell építeni a testmozgást az emberek életébe. Talán az online edzésformák valamelyest jobban beépülnek majd a hétköznapokba.

Radványi Dorottya: Sokkal inkább megismerik önmagukat, a szervezetük működését és jobban odafigyelnek az egészségtudatos életmódra. Érték lesz az ÉLET.

Rudolf Péter: Nyilván szeretnénk majd elfelejteni ennek az időszaknak minden fájdalmát - még nem is láthatjuk milyen léptékű gazdasági és lelki következményeket kell orvosolnia az emberiségnek –, de a tanulságokat le kell vonjuk! A vírusok itt élnek velünk, és itt is maradnak. Az egészségügynek szerte a világon fel kell készülnie ezekre a „támadásokra”. Erősebbnek kell lennünk. Testileg, lelkileg. Ebben az esetben a megelőzés: az emberiség általános egészségügyi állapotának javítása. A világ immunrendszerének egyrészt elvont értelemben vett, másrészt nagyon is konkrét javítása. A „vigyázzunk egymásra” közhelyes, egyszerű gondolata most új tartalommal telítődött!

Szily Nóra: Nagyon bízom benne, hogy ez az egy év mindannyiunk figyelmét ráirányította a megelőzés fontosságára, és arra, mennyire fontos támogatni, óvni testünket, immunrendszerünket és mentális jóllétünket is.

Zsiros László: Attól tartok, nem lesz sok hatása, legalábbis hosszú távon biztos nem. Úgy tapasztaltam, hogy az emberek a járvány kockázatait leginkább az arra adott intézkedések alapján ítélték meg, ami már önmagában is sok összetett szempont (egészségügyi, gazdasági, társadalmi stb.) eredője. Szépen lehetett látni, hogy ahogy lazultak a korlátozások, a kockázatot is alacsonyabbnak értékelték. Talán annyi hozadéka lesz, hogy többen lesznek azok, akik jobban odafigyelnek majd a "szokásos" influenza időszakban a megelőzésre. De attól tartok, ez nem lesz tömeges.

Te min változtattál az életeden a járvány miatt?

Béres Alexandra: A személyes életemben pozitív változást is hozott a kialakult helyzet, hiszen sokkal több időm maradt az alvásra, az olvasásra. Az életem tempója lelassult, kevésbé stresszesek a hétköznapjaim, így mindent egybevetve időt tudtam fordítani a mentális egészségem fejlesztésére.

Jaksity Kata: Az elmúlt években nekem sem volt időm eljárni a munka és a család mellett még valamilyen edzőterembe, ezért nem is tudtam rendszeresen sportolni. Volt időszak amikor igen, aztán kimaradtak hetek, és teljesen össze-vissza alakult. Most viszont rátaláltam néhány online edzésre, (jóga, Béres Szandi edzései vagy a barátnőm gerinctornája) és rájöttem, hogy így, hogy ezeket a lakásomban végezhetem, jobban be tudom iktatni és rendszeressé tenni. Egészen másképp is indulnak a napjaim felpörögve, felfrissülve, jó érzéssel. Ez biztosan megmarad a jövőben is. A másik fontos változás lett az életemben, hogy elkezdtem mélyrehatóbban is foglalkozni a Mindfullness és Well-being, vagyis a Tudatos jelenlét és Jól-lét tudományával, megtanultam relaxációs és meditációs technikákat, amelyek azóta be is épültek az életembe és mondhatom, hogy magam sem gondoltam, hogy egy egyszerű pár perces, a légzésre fókuszáló meditáció mennyire le tud nyugtatni és milyen további pozitív hatása van a szorongás- és stresszoldással az életemre. És olyannyira megtetszett, hogy másoknak is szeretnék segíteni elsajátítani ezeket, így jól-lét és mindfulness mentorrá képeztem magam.

Katus Attila: Olyan szakmai dolgoknak álltam neki, (pl: online életmódprogram) amelyekre soha nem lett volna ennyi időm. Képeztem magam, családommal több időt tudtam tölteni.

Radványi Dorottya: Rájöttem, egy szobában tornázva is remek edzéseket lehet tartani. Még közelebb kerültem a természethez, sokkal többet kirándulok, az erkélyen virágokat ültetek, zöldséget, gyümölcsöt termelek. Megtanultam „nem rohanni”.

Rudolf Péter: Szinte a vírushelyzet berobbanásával egyszerre változott nagyot az életem, lettem a Vígszínház igazgatója. Karanténból dolgoztam hónapokig. Reggeltől éjszakáig csüngtem a telefonon. Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy be kell iktassam a rendszeres sportolást. Az agy is jobban jár egy fizikai kihívás alatt és után. A kutyánkkal való futás mindig is része volt az életemnek, de a foci kiesett. Felépítettem egy reggeli tornát magamnak, kb. félóra az egész, de már nem tudok e nélkül nekiindulni a napnak. Növelem a rászánt időt folyamatosan. A futásnál szép lassan növelem a távot, és kúszik fel a fekvőtámaszok száma is. Nem készülök a Terminátor 4-re, de élvezem a kihívásokat, melyeket magamnak teremtek. Az idő persze határt szab a lelkesedésemnek.

Szily Nóra: Az első sokk után felfogtam, hogy nincs a kezemben az irányítás abban a tekintetben, hogy körülöttem mi történik - viszont abban igen, hogy mit kezdek magammal. Bár életemben nem futottam, szépen fokozatosan növelve a távot, beépítettem a mindennapjaimba a kocogást és a gimnasztikát itthon. A három kutyámmal óriásiakat kirándultunk, sokat voltam friss levegőn - megtehettem, hisz vidéken élek. Ügyeltem arra, hogy a szeretetkapcsolataim élők maradjanak, rengeteget beszélgettem telefonon a számomra fontosakkal - ezzel is támogatva egymást. Közben tanultam is, előadásokat hallgattam, olvastam, hogy minél fittebben és szellemileg is felkészülten várjam a vágyott újranyitást. Természetesen a szorongató érzéseket én sem úsztam meg - sőt a fertőzést sem - de igyekeztem mindent megtenni a veszteségeim csökkentéséért.

Zsiros László: Én alapvetően egyébként is itthonról dolgoztam, de tény, hogy teljesen más érzés, amikor ezt az életmódot választja az ember és más, amikor belekényszerül. Az edzésektől már akkor önként távol maradtam, amikor még nem lett volna kötelező, így a sport - főleg a csapat miatt - nagyon hiányzott. A légkört nem pótolják az "online tréningek".

Szerencsés voltam viszont, hogy épp egy évvel korábban kezdtem egy elhanyagolt hétvégi telek termővé tételébe, amire a pandémia alatt sokkal több időm jutott. Jó volt újra elővenni a régi egyetemi jegyzeteket (kertészmérnök az eredeti végzettségem), új dolgokat tanulni és régieket újratanulni, nézni a munkám kézzelfogható eredményét. Azért valljuk be, irodai munkáknál ritkán tölti el az embert ez a fajta elégedettség. Pláne nem ilyen természeti környezetben. És mivel többnyire kézi szerszámokat használok, és volt bőven földmunka, kaszálás, bozótirtás, a funkcionális edzés is megvolt, azt hiszem. Egyszer sem kellett a nap végén az elalvással küzdenem.